Country
Az aprócska tér alig változott:
ronda most is, de kevésbé poros.
A szeszfőzde melletti cefreszag
egy szilvafának emléket farag.
A Tókertbe igyekszik úgy, mint én:
várromot csodálni – nyár elején.
A forrást befogták, halak helyett
két csikó játszik, még esetlenek.
Ferde hajlamú házak feneke
bámul kajánul, mert szánt egy eke.
Arccal az erdőre néznek, mint én:
késő már szántani – nyár elején.
Fenyves, tölgyes, sziklafal, lejtős út,
az esővíz a város felé fut.
Boglyas hosszú hajjal fiatal fiú.
Szája csókra áll, a szeme szomorú.
Úgy áll ott a dombon, mint egykor én:
szoknyák alatt kutat – nyár elején.
Képek
A nyugalom megzavarására alkalmas képek rejtőznek az avatárok alatt. Ezek a vers hangulatához igazodó, fülledten erotikus, helyenként pornográf és többnyire érdekes fotók vagy fotómontázsok. A weblap gondolatával egy időben születtek.
Csak akkor kattints a képre, ha már elmúltál 18 éves és nem riaszt az esetlegesen bizarr látvány!
Visszatekintés
Pár szó a vers keletkezéséről
Az aprócska teret gyerekkoromban Bródy térként emlegették. Jelenleg a Ferenczi Sándor és a Tokaji Ferenc utca kereszteződésében áll Miskolcon és névtelen tér lett belőle. A régi szeszfőzde még megvan, de lehet, hogy már nem használják. Ha elmegyünk mellette, egy kis közön át a régi Tókertbe jutunk, amit most Miskolci tündérkert néven emleget a térkép. Persze a régi vízimalom nincs már meg és a picike Malom-tó, a nagyobb - várat is bekerítő - tóval együtt elveszett. Tervek szerint a nagyobbat egyszer még visszaállítják. Én a közeli Tópart utcában töltöttem a gyerekkorom (akkor még Matula Lajos utcának nevezték). A Tókertben és a kertünk végéig merészkedő Bükkben játszottam azzal az 1-2 gyerekkel, akik a közelünkben laktak.
A romos várat szépen helyrehozták, érdemes meglátogatni. Ha nem jön közbe ez a koronavírusos mizéria, ha háboríthatatlanul fejlődhetett volna tovább a gazdaság és az idegenforgalom, akkor egy idő után akár középkori pompájában is tündökölhetett volna a Diósgyőri Vár és környéke. Tavaly eladtam a szülői házat, már csak ilyen apróságok - mint ez a versike - kötnek a varázslatos gyerekkorhoz. A varázslat az volt benne, hogy a nagy-nagy szegénységből felcihelődtünk és eljutottunk Európa perifériájára. Mégsem látta senki kilátástalannak a helyzetét, igenis volt út felfelé.